Nagyon sokan vagyunk, akik nehezen kérnek segítséget. És ez nem is feltétlenül abból fakad, hogy úgy érezzük, hogy egyedül is menni fog. Hanem valamilyen szinten a valakire utaltság is tud nehéz lenni messziről. Aztán, ha megtettük az első lépést, sokszor rájövünk, hogy minden sokkal egyszerűbbé, könnyedebbé válik. Így van ez az edzőteremben is. És itt egyébként sokkal fontosabb lenne az, hogy legyőzzük ezt a fajta gátat magunkban, mivel egy nem helyesen elvégzett gyakorlat néha még árthat is amellett, hogy nem hozza el a kívánt hatást. Többek között erről beszélgetünk a Létköznapi legújabb epizódjában Bod Szidónia és Sebestyén Rita személyi edzőkkel, akik a sepsiszentgyörgyi Dr. Fit edzőteremben segítenek az embereknek.

Hogyan kell közelíteni a napjaink ijesztő híreihez? Minden vasárnap kötelező a templomba járás? Miben erősít meg egy temetés? Bár manapság már kicsit átalakult az egyházi előljáró szerepe a közösségekben, azért még mindig egy egész embert kívánó feladat, ahol képben kell lenni, tudni kell a válaszokat, mindenre időt kell szánni és közben meg a lelki egészséget is meg kell tartani. Ezekről beszélgettem a legutóbbi Létköznapi epizódban Péterfi Ágnes unitárius lelkésszel.

Veszekedés karácsonykor. Bizonyára mindenki számára ismerős. És lehet, hogy elröhögjük utána, de közben folyamatosan gyűl a nyomás, a feszültség, és már-már klisé, de tényleg katasztrófa előzi meg a karácsony előtti napokat nagyon gyakran. Mit lehet tenni, hogy egy párkapcsolat, egy család jól tudjon működni ebben az időszakban? Erről kérdeztem Gönczi Dorka mediátort, akihez akkor fordulnak általában a párok, amikor már tényleg tele a hócipő.

Furcsa, hogy egyáltalán beszélnünk kell róla, hiszen nem is olyan régen, ez még nem volt probléma. Ma viszont egyre inkább foglalkoztat, hogy miként lehet jobban odafigyelni arra, hogy mennyit költünk egy hónapban, hogyan lehet költséghatékonyan élni. Ez a téma szerintem sok mindennel összefügg, hiszen a költséghatékonyság még nem kellene a nélkülözést jelentse, illetve a minőség romlását sem. De akkor hogyan gondoljunk a pénzre? Dávid Panni hazai influenszer már nagyon régóta tesz azért, hogy árnyaltabbá tegye a fiatalok látásmódját, most már anyaként, de közben nőként is, aki szeret öltözködni, szereti maga körül a szépet, de mégis jól akarja élni az életét, jelentsen ez bármit is. Vele olvashattok most egy beszélgetést. 

Mikor táncoltál utoljára? És mikor gondoltál utoljára úgy a táncra, mint létszükségletre? Pedig a táncban vagyunk csak igazán őszinték - vallja Márton Imola, a sepsiszentgyörgyi M Studio művészeti vezetője. Mozgásról, színházról, a tánc fontosságáról beszélgettem vele, mivel úgy gondolom, hogy manapság nagyobb szükség lenne mozdulatokban is kimutatnunk az érzéseinket, mint valaha bármikor. 

Manapság már egyre elérhetőbb a tetoválás. Nagyon sok a szalon, rengeteg inspiráció, minta található meg az interneten, és szerintem nincs olyan ember már, akinek az ismerősei között ne lenne egy, aki visel már valamilyen tetoválást. Azt hiszem, hogy az a korszak már lecsengett, amikor az idősebbek furcsán néznek azokra, akiknek van valamiféle tetoválásuk, viszont előítéletek még ma is vannak. Könnyebben letegeznek például, ha tetoválást látnak az ember karján. Viszont most arra voltam kíváncsi, hogy milyen jelentősége van ma egy tetoválásnak, illetve mi kellene legyen. Erről a témáról beszélgettem Dr. Ledán “Dishy” Szende tetoválóval és fogorvossal, illetve az is kiderül a cikkből, hogy miből áll egy ilyen folyamat, az elsőtől az utolsó lépésig. 

Gyalogolni annyi, mint félreállni - állítja Frédéric Gros, akinek nemrég jelent meg magyar nyelven a A gyaloglás filozófiája című könyve, a Typotex kiadó gondozásában. Ez a könyv újraértelmezi a fejünkben a séta, a gyaloglás fogalmát olyan módon, hogy a könyv végén már el sem tudjuk képzelni nélküle az életünkkel. Sepsiszentgyörgyön már néhány éve működik a Lábbusz program, ami a tanulóknak segít abban, hogy gyalog járjanak iskolába. A gyerekek különböző gyűjtőpontokon találkoznak, majd önkéntes kísérők segítségével jutnak el az iskolába. Buslig Kincső, a projekt koordinátora osztotta meg a tapasztalatait, nem csak a gyaloglásról, hanem az önkéntes részvételről is, ami nélkül ez a projekt nem jöhetett volna létre. 

Valószínűleg mindenki fel tud idézni egy olyan pillanatot, amikor igazán hitt valamiben, vagy akár valakiben. Nem kell ez feltétlenül valláshoz kötődjön, de akár erről is beszélhetünk. Miért akarunk hinni? Hogyan tudjuk a hit erejét felhasználni a mindennapjainkban? Rappert-Vencz Gábor színésszel beszélgettem erről a nagyon személyes, de mindenkit érintő témáról. 

Számomra az újság, a rádió az mindig az otthonosságot juttatja eszembe. És egyfajta rutint is, azt hiszem. A nagyszüleimnél tényleg jó ebédhez szólt a nóta, illetve a napi újság végiglapozása is egyfajta rutin volt számomra, még akkor is, ha gyermekként nem sokat értettem belőle. Manapság sokan gondolják úgy, hogy ezek már csak egy elmúlt korszakot idéznek elő, nincsen hosszútávú jövőjük. Én mégis úgy érzem, hogy kell ez nekünk, kellenek az ilyen típusú impulzusok. Tasnády Ádám, bár még nagyon fiatal, már több szakmában is kipróbálta magát. Színészként kezdte, most pedig reggeli műsort vezet a Marosvásárhelyi Rádióban Csepán Ida Júlia társaságában, híradózik, illetve nemrég a televíziózásba is belecsöppent. Őt kérdeztem a huszonegyedik századi rádiózás kihívásairól.

Ilyenkor nyáron többet, vagy talán pontosabb az, hogy többen barangolunk a természetben, mint az év többi szakaszában. Amellett, hogy próbára tesszük magunkat a magasabb hegycsúcsok kihívásaival szemben, élvezzük a szeretteinkkel töltött időt a szabadban, talán az is élvezetes lehet, hogy ezeken a helyeken bővíthetjük a tudásunkat egy olyan ágazatban, ami régebb még sok esetben alaptudásnak számított. Ez pedig nem más, mint a vadon termő gyógynövények és ehető növények ismerete. Erről mesél dr. Macalik Kunigunda biológus, egyetemi oktató, aki már számos embernek mutatta meg az utat afelé, hogy miként lehet izgalmas módon, akár a hagyományostól eltérően felhasználni a konyhában a körülöttünk fellelhető, ehető növényeket.

Néha úgy a legkönnyebb beszélni egy témáról, ha egyenesen a pozitív példával kezdjük, és nem az elmélettel. A környezetbarát gazdálkodás nem olyan régóta kezdett hangot találni magának. És sokan úgy képzelik, hogy aki így gazdálkodik, az nem használ internetet, hideg vizes lavórban mosakodik, és a városba is ritkán jár el. A Gyergyóújfaluban élő Bányász család ennek egy nagyon jó ellenpéldája. Érdemes időt szánni a vállalkozásuk, a Tejbánya megismerésére is, én most mégis a család egyik fiatal tagját, Szász-Bányász Annát kérdeztem, aki néhány éve lepte meg a hazai és a magyarországi közönséget egy igazán remek fotósorozattal, amely a gazdálkodó életet, a tehenek eddig láthatatlan szépségeit mutatja be. 

Talán mindig így volt, de az internetes véleménynyilvánító felületeknek hála egyre hangosabban és egyre többször kerülnek górcső alá a fiatalok. Sokat telefonoznak, mindenért hangosan kiállnak. Fesztivál időszakban, érettségi közben talán még inkább odafigyel a világ a fiatal generációra. De kik is ők valójában, és mi az, ami érdekli őket? Az Érted nevű, fiatalok által alapított szervezet mára már sok ember számára vált ismertté. Tavaly került megrendezésre első alkalommal általuk a DeepDive nevű fesztivál, amelynek keretén belül különböző témákban hallgathattunk előadásokat ismert meghívottak tolmácsolásával. Bukur Tamás az egyik szervező, vele beszélgetek ezúttal. 

Manapság már egyre többen és többet forgolódnak a konyhában pusztán a főzés okozta örömöt keresve. Egyre több az izgalmas recept, illetve szakácskönyv, és talán ezáltal egyre nagyobb jelentősége is van a főzésnek. Egészséges táplálékok, környezetbarát receptek, bizonyos betegségek kezelésére kialakított ételek elkészítési módját sajátíthatjuk el ezekből a könyvekből. Ugyanakkor, amiről szintén csak az utóbbi években kezdtünk el beszélni, az nem más, mint az ízélmények és emlékek közötti kapcsolat. Erre pedig tökéletes példa Király Kinga Júlia könyve, Az újrakezdés receptjei, ami az erdélyi zsidóság emlékeiben kutatva tár fel hagyományos fogásokat, hozzá pedig igazán tanulságos történeteket. 

Az utóbbi években, főleg amióta egyre nagyobb népszerűségnek örvend az Instagram, a TikTok, vagy akár a Reddit fórumok, egyre nagyobb teret hódít határon túl a bulvár. Természetesen, ennek van egy elég jelentős negatív hozadéka, ugyanakkor azt sem tartom jónak, hogy Erdélyben egyáltalán nincsenek sztárjaink, influenszereink. Egyrészt rengeteg tehetség marad így láthatatlan. Hiszen erre is már több példát mutatott már a közösségi média külföldön, hogy mindenféle tehetségkutató, vagy rögös út nélkül, valaki az otthonából is válhat színvonalas világsztár. Erdélyben nagyon sok az erdélyi személyekkel foglalkozó műsor, vagy rovat, viszont valamiért sosem lesz belőle valami több. Erről a témáról beszéltünk Máthé Kincső rádiós műsorvezetővel, a Pertu Háromszék podcast házigazdájával. 

Szerintem manapság minden nagyobb város egyik központi témája az élhető, ugyanakkor klímabarát környezet, struktúra kialakítása. Városainkat eleve nem ilyen mennyiségű lakos, illetve jármű számára tervezték, nehéz alkalmazkodni a folyamatos építkezésekhez is. Ugyanakkor egyre inkább fogy a levegő, igényünk van a zöldövezetek, mégis nehezen szabadulunk attól, hogy napi szinten használjuk az autót. Májusban megszavazta a parlament azt a tervezetet, amely szerint több nagyvárosban is alacsony kibocsátású zónákat kell majd létrehozni. Ebbe foglalták bele a 15 perces város elképzelését is, mint ajánlás. Hogy pontosan mit is jelent ez, Ungvári István Csongor szakembert kérdeztük. 

A zöld energia egy olyan ágazat, ami természetvédelmi és anyagi szempontból is pozitív irányba halad, ha a számokat nézzük. Erdélyben egyre több helyen használják, a májusban induló Zöld Ház program is láthatóan sikeres, az idei jelentkezést már megnyitották, sőt, egyes megyékben már beteltek a helyek, és mind anyagilag, mind környezetvédelmi szempontból megéri élni vele. Hogy pontosan mit is jelent a zöld energia, Koczóh Levente Andrást kérdeztem, aki jelenleg a Green Policy Center klímapolitikai tanácsadójaként dolgozik.

Az, hogy egy társadalom idős korosztálya hogyan él, két fontos tényezőtől függ. Először az állam segítségére van szükség, hiszen akár idősgondozás szempontjából, vagy más, idősek életét megkönnyítő törvények által biztosítható az, hogy törvényes keretek között, ránevelődjenek a közösségek arra, hogy tisztességgel kísérjük az embereket az életük utolsó éveiben. A másik szempont pedig az egyéni értékekről szól, arról, hogy miként tekintünk mi az öregségre, a szüleinkre, vagy akár saját magunkra, akik egy napon szintén segítségre szorulunk majd. Szőcs Beáta kismamákkal, friss édesanyákkal és gyermekeikkel foglalkozott Marosvásárhelyen, most viszont Svédországban él, és egy idősotthonban tölt be gondozó szerepet.

Víz nélkül lehetetlen az élet. Nem hiába a négy elem egyike, és az sem véletlen, hogy rengeteg dal, festmény, vagy vers szól a vízről. Legendáinkban megszemélyesítjük, nyáron pedig igyekszünk a közelében élni. Rengeteget beszélünk már a vizeink óvásáról és tisztán tartásáról, hiszen sok gondot okozott máris az, hogy nem figyeltünk oda, uralni akartuk a vizet és beleszóltunk egy olyan körforgásba, amit nálunk sokkal ősibb erők irányítanak. Mit rejtenek a vizeink, és mire kell figyelnünk, ha óvni akarjuk? Dénes Anna doktorandusz hallgatót hívtam ezúttal egy beszélgetésre, hogy többet megtudjunk, főleg arról az élővilágról, ami eddig talán elkerülte a figyelmünket a vízparti nyaralások idején.

Mostanában nagyon sokat gondolkodom azon, hogy mivé vált a humor az évek során. Hogy egyáltalán milyen szerepet tölt be az életünkben. Mert nagyon sok rossz dolog történik körülöttünk, és mintha nem akarnánk ellensúlyozni, hanem a borzalmas történetektől váltunk volna függővé. A nevetés pedig sokszor leszűkül arra, hogy a közösségi médiában rövid, vicces videókat nézünk, és magunkban nevetünk rajta. Járai Máté Jászai Mari-díjas színész sokszor megnevetteti a magyaroszági színházbajárókat, és sokan ismerhetik a televíziós, vagy online szórakoztató műsorokból is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ő hogyan látja a humor helyét és szerepét, és azt is tudni szerettem volna, hogy miként tud töltekezni általa.

Miért hallgatunk zenét? A dallam visz minket, vagy inkább a dalszöveg az, ami megragad? Miért fontos, hogy magyar nyelven írjon dalt egy zenekar? Vörös András nagyon sokat tud a zenéről, az irodalomról, így azt feltételeztem, hogy a kettő kapcsolatáról is tud mesélni. A nagyközönség a magyarországi  Ørdøg zenekar frontembereként ismerheti, ugyanakkor podcastot is vezet, és nem utolsó sorban a Cser könyvkiadó vezetője.