Felolvassa és ajánlja: Miklusicsák Aliz A regény első olyan epizódja, ami nem a zárdában játszódik. Király Erzsinek sikerült az intézmény falain kívül találkozni a zárdában tanító tanárokkal. Kihasználva a helyzetet szövögeti a szálakat, igazi lányregény ez a rész, melyről ez a 2008-ban írt Kaffka vers jutott eszembe: REGÉNY Kilenc kis táviró-kisasszony Oly aggódalmas reggel óta; Lesik a jelzést: “Semmi, semmi!” “Ah, jönne bár! Fordulna jóra!” És illan a perc, száll az óra. Egy tiszti szolga hozta reggel, “Válasz fizetve…” – a szöveg: “Ha nem jő hír, hogy megbocsátott Ma délig; – jól van! Nem szeret! Egy kis golyó… Adieu! Megyek!” Ah, – tízre jár! (A hadnagy úr most Gyujt káromkodva egy szivarra, Biztatja bőszen a szakaszt, hogy: “Át! Jobbra nézz – és indulj balra!”) “- Tíz óra, hajh!” – “Ma délre halva!” “Beszterce!” – “Semmi! Gabnaárak!” “Ez az! – Ujsághírek csupán!” Az arcuk ég, a szemek könnybe, Úgy les szorongva mind a hány, – Kilenc kis szorgos, szürke lány. “- Tíz óra!” (Valaki e percben Hölgyére gondol – mosolyog.) – “Oh, végre!” És megcsuklón, félve, Mint síró asszony remegése, Zörren a gép, – s kopog, kopog: – “Nem haragszom! Rád gondolok!” A fülledt terem egy sóhajtás, A zörgő munkazaj pihen… – S villanó, – fátylas szárnyon szállva Átcsillan a regény varázsa, – Rejtett, szerelmes, idegen – Köszönjük az “ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.